Fogynak-e a nyulak olvadáskor. Hogyan csinálj valamit magaddal, a saját kezeddel - az otthoni mester honlapján
Nyúl mini gazdaságok - hogyan tartjuk be a nyulakat Személyes tapasztalat.
Az éghajlat melegedése miatt rohamosan tűnnek el a hegyvidéki gleccserek, ami idővel a klímatörténeti kutatásokat is megnehezítheti. Ajánlom A Földünk nem kevés hányadát beborító jégfolyamok fokozatos visszaszorulása régóta foglalkoztatja a kutatókat, de a jelentkező hatások leginkább a laikus, klímatudománnyal vagy gleccserkutatással nem foglalkozó tömegek életébe szólnak majd bele. Hangsúlyoznunk kell, hogy a gleccserek előretörése, majd visszahúzódása egyfajta természetes ritmusként működik már évmilliók óta, így nem is maga a folyamat, hanem annak a globális léptékű klímaváltozáshoz köthető, rohamos jellege riasztó.
Elvégre a gleccserjégben tárolt és onnan csak fokozatosan kiolvadó édesvízre nagy szükségünk van és lesz is a következő évezredekben, gyors kiolvadása meg úgy hiányzik, mint púp a hátunkra. A hó formájában lehulló csapadék saját súlya alatt bekövetkező tömörödéséből, egymást váltó fagyási-olvadási ciklusok eredményeképpen jönnek létre azok a lassan mozgó évente talán csak métert megtevő jégnyelvek, amelyek a magasabban fekvő, ezzel együtt hidegebb hógyűjtő zónákból fokozatosan szállítják a völgyekbe a szilárd fogynak-e a nyulak fogynak-e a nyulak olvadáskor eltárolt csapadékvizet.
Lassan mozog, gyorsan olvad A gleccser szó hallatán legtöbbünknek talán a hegyvidéki gleccserek jutnak az eszünkbe a környékünkről az Alpok fenséges és kiterjedt jégnyelvei — lásd keretes írásunkatpedig a földi gleccserek túlnyomó része sarkvidéki elhelyezkedésű, az ezekben tárolt víz majd 99 százalékát mindenekelőtt az Antarktisz és a Grönland jégnyelvei rejtik.
Nyomuk sem marad
A sarki gleccserek korábban véltnél nagyobb mértékű sérülékenységéről is sok hír lát napvilágot napjainkban, ami abból is adódik, hogy bizonyos sarki régiókat a korábban kalkuláltnál is jobban érint a felmelegedés. Ráadásul frissebb és alaposabb analízisek szerint több óriás sarki gleccser is jóval nagyobb felületen érintkezik a melegedő tengervízzel: ez derült ki tavaly az antarktiszi, kolosszális méretű Totten-gleccserről is.
- Nyomuk sem marad | Magyar Narancs
- Karcsúsító pogácsa
Mindazonáltal a sarki gleccserek jéganyaga átlagosan jóval hidegebb, mint a hegyvidéki jégfolyamoké: utóbbiak hőmérséklete már közel van az olvadásponthoz, míg a sarki jégnyelvek között gyakoribbak a dermesztően hidegek, az akár mínusz 50 Celsius-fokos vizet rejtők. Ebből is látható, hogy a melegedés kiváltotta gleccserolvadás mindenekelőtt de nem kizárólag az amúgy is sérülékeny hegyvidéki jégfolyamokat érinti.
Kiki's new home 🐰🤗
Visszahúzódásuk önmagában nem holmi természetellenes folyamat eredménye, hiszen az utóbbi ezer év klímahistóriája is azt mutatja, hogy a gleccserek az éghajlat hűvösebbre fordulásakor előretörtek, melegedés alkalmával visszahúzódtak.
Az Alpok gleccserei például a kis jégkorszakban váltak oly terebélyessé: a Persze mondhatnánk azt is, hogy gleccserfronton a jelen csupán halovány visszfénye a havas-jeges múltnak: még a legutóbbi, úgynevezett Würm-eljegesedés —11 éve idején is gleccserek hálózták be Európa jókora részét — és nem is csak a hegyvidéki régiókat!
Az a tény, hogy a sarkvidékeket többé-kevésbé állandó habár némely elemében mind instabilabb jégsapka fedi és a hegyekben állandó jégfolyamok léteznek, mind arra utal, hogy klímatörténetileg még mindig tart a jégkorszak szaknyelven a kainozoikumi eljegesedés.
Igaz, annak éppen fogynak-e a nyulak olvadáskor interglaciális periódusában, jó ideje úgy 11 éve melegedő szakaszában vagyunk, amire jó pár lapáttal még rá is tett a szorgos emberi tevékenység és az ebből fakadó üvegházhatású gázkibocsátás. A gleccserek visszahúzódása, fokozatos leolvadása kapcsán többfajta negatív következményt szokás emlegetni. Leggyakrabban természetesen az kerül elő, hogy a jégfolyamokból kiolvadt víz komoly mértékben emeli majd a tengervíz szintjét.
Valójában ez leginkább a jégbe fagyott víz túlnyomó hányadát rejtő sarki gleccserek leolvadása nyomán válik valós veszéllyé: ezen jégfolyamóriások között vannak olyanok, amelyeknek kiolvadó vize magában is több méterrel fogyás malom domb meg az óceánok vízszintjét. Természetesen a hegyvidéki gleccserek olvadása nyomán lezúduló víz is a nagyobb folyamokban és végül a tengerben köt ki: eme alapvetően természetes folyamat felgyorsulása és a klímaváltozás okozta hirtelensége válhat végzetessé.
A hegyvidéki régiókban és azok környezetét is nézve az édesvízkészlet igen jelentős része tárolódik fagyott állapotban a gleccserekben megkötve, ahonnan alapesetben csupán fokozatosan és részben évszakos ciklusok szerint, szabályozottan olvad ki. Ez a folyamat azután gleccserpatakokat, majd ezekből is táplálkozó bő vizű folyamokat táplál.
Ilyen gleccserpatakokból ered például Európában az Alpok jégfolyamainak olvadékvizéből táplálkozó Rhône-folyó, de a világ nagy folyamainak jelentős részét is a gleccservizek táplálják. Ázsiában például a Tibeti-fennsík, illetve a Himalája, a Karakorum és a Hindukus gigantikus gleccsereinek olvadéka önmagában is óriási jelentőségű, bő vizű folyókat táplál: az Indus, a Gangesz, a Mekong vagy a Jangce is innen, Ázsia tetejéről nyer vízutánpótlást. Ha például ennek a belső-ázsiai régiónak gleccserei olvadnának el, illetve húzódnának vissza hirtelen, az rövid távon rendkívüli vízbőséget esetleg rögtön pusztító árvizeket hozna az érintett régió számára — ám ezzel együtt a semmibe is veszne a jégben tárolt édesvíz jelentős fogynak-e a nyulak olvadáskor.
Később azután a folyók csökkenő vízhozamában is megmutatkozna a fagyott víz mennyiségének csökkenése a hóhatár fölött — adott esetben már öntözésre sem jutna elegendő mennyiség a termékeny alföldeken amelyeket, a tengerhez túl közel lévén, amúgy is elöntéssel fenyegetne a világóceánok emelkedő szintje.
Az ivóvízbázisok szűkülése pedig önmagában is katasztrófát okozna a Föld amúgy is leginkább túlnépesedett régióiban. Gleccserbe zárt infók A gleccserek elolvadásának van egy korábban kevésbé emlegetett aspektusa is: ezek ugyanis magukban rejtik a régebbi korok lenyomatát. A gleccserek rétegződésének vizsgálata, illetve a jeges csapdájukba ejtett fagyott víz kémiai analízise precízen leképezi a légkör történetét.
Csírázott árpa nyulakhoz. Lehetséges-e nyulaknak gabona búzát adni?
Akadnak ennek aktuális vonatkozásai is: a jégfuratok vizsgálata nyomán ugyanis a szemünk láttára bontakozik ki a Föld klímatörténete, remekül látszanak az ingadozások, sőt a gleccserjég analízise során még a rövidebb-hosszabb periódusú éghajlati ingadozásokat beindító gigantikus vulkánkitörések ideje is jól azonosítható.
Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a jégfuratok kémiai elemzése nyomán, a gleccserjégben megőrződő ólom- és higanyszennyezés kimutatásával sokkal többet tudhatunk meg eleink sok-sok szennyeződést termelő ércbányászati és fémkohászati aktivitásáról is. A gond csak az, hogy a Föld számos pontján gyorsabban fogynak és húzódnak vissza a gleccserek, mint hogy a klímakutatók mintákat tudnának venni belőlük.
Ráadásul az elemzési módszerek hatalmasat fejlődtek az elmúlt évtizedekben, és vélhetően ugyanilyen léptékű javulásra számíthatunk az előttünk álló időszakban is.
Ez annyit jelent, hogy ugyanazokból a jégmintákból már ma is sokkal többet tudunk kikövetkeztetni, mint akár húsz-harminc éve, és ez a trend várhatóan folytatódik. Az Antarktiszon még csak-csak megőrződnek a jéginformációk — itt például egy közös olasz—francia kutatócsoport próbál jégmintákat begyűjteni a Concordia bázison.
Ehhez képest viszont egyre fogy a tudományos szempontból felbecsülhetetlen fontosságú hegyvidéki jéglelőhelyek száma, félő, hogy a gleccserekbe zárt információk nem kis része egyszerűen elvész, még mielőtt kiolvashattuk volna belőlük a múlt üzenetét.
Mivel a gleccserek olvadási ütemét egyelőre aligha tudjuk lassítani habár a tudósok kísérleteztek már a folyékony víz gleccserekbe juttatásával, illetve — némileg nagyobb sikerrel — a fényt visszaverő fehér műanyag hab jégnyelvbe injekciózásával isezért a kutatók inkább bespájzolnak a jövőre is gondolva.
Következő útjukon vélhetően a rohamos gyorsasággal olvadó tanzániai gleccserekből vesznek mintákat — itt aztán tényleg sietni kell, hiszen a kelet-afrikai kifejezetten sérülékeny gleccserek akár néhány éven belül eltűnhetnek. Az Alpokban még folyik a jég Magyarországhoz közel kiterjedt gleccserek leginkább az Alpokban találhatók — a földtörténeti közelmúltban a nagyjából 12 ezer éve véget ért pleisztocénban még a Kárpátokban is léteztek gleccserek, de ezeknek már csak a térszínformáló nyomai láthatók például a hegységrendszer déli szakaszán vagy a Magas-Tátrában.
Az Alpokban az állandó hóhatár méter felett található, az itt összegyűlő és nyáron sem elolvadó hóból alakul ki a gleccserek anyaga, majd amint a jégnyelvek átlépik ezt a hóhatárt, fogynak-e a nyulak olvadáskor kisvártatva olvadni kezd, habár a jég remekül őrzi hőmérsékletét, így ezer méterre is lelóghat az elméleti magassági határ alá.
A gleccserek rohamos fogyatkozása is leginkább a hóhatár magasabbra tolódásában, illetve az azt átlépő jégnyelvek gyorsabb kiolvadásában érhető tetten.
Mivel az Alpok magasabban fekvő részeire évente átlagban 10 méternyi hó esik, elvileg bőven van utánpótlása a hegyi gleccsereknek — éppen ennek a tükrében oly meglepő ütemű a környék melegedése, amivel a jégfolyamok még az állandóan magas szintű hóutánpótlás mellett sem tudják tartani az ütemet. Az Alpokban összesen 2 ezer gleccser található, közülük mintegy a kifejezetten hosszú, széles, mélyen a hóhatár alá nyúló úgynevezett elsőrendű gleccser, némelyikük gyűjtőterülete 40 négyzetkilométer.
Az Alpokban amúgy hatalmas területet, összesen négyzetkilométert borítanak gleccserek, átlagosan több száz méter vastagságban.