Elveszítheti a zsírtekercseket

ISBN 4 8 1. A gazdám egy lévita, akinek rengeteg neve van.

A Lator - Campanile_ Pasquale Festa

Amikor bemutatkozik, elsorolja az összeset: elmondja, hogy ő Batuel, akinek apja Eliu, akinek apja Hazaelé, akit Joachim nemzett, Orcb fia, akinek apja Zabulon és így tovább, tizennégy generáción keresztül. Ami viszont engem illet, nekem mindössze egy elveszítheti a zsírtekercseket van, az enyém.

Kalebnek hívnak. Nem tudom, hogy az apámat hogy hívják, azon egyszerű oknál fogva, hogy sohase ismertem. Így hát az én második nevem a fattyú, a senki fia.

1. A Lator - Campanile_ Pasquale Festa
2. Zsírvesztés dhea

Igaz, hétéves koromban az anyám bátyja közölte velem, hogy Disma az igazi nevem, de én továbbra is Kalebnek mondtam magam, csak azért, hogy bosszantsam. Csak sokkal később jutott az eszembe, hogy a Disma nevet talán az apám adta nekem, és hogy a nevemről felismerhetne. De az apám nem túlságosan érdekel engem: az eddig eltelt idő alatt sohase keresett, és ha most rám találna, kétlem, hogy tárt karokkal fogadna.

Valószínűleg olyan ember volt, akit csak egyetlenegyszer láttak tárt karokkal, amikor a keresztről lógott lefelé. Akár él, akár meghalt jó helyen van, ahol van. Egyetlen dologért vagyok csak hálás neki, amiért egészséges és erős testet adott nekem, amely ellenáll mindennek, a hidegnek, az éhezésnek, a botozásnak. Mert amilyen életet élek, nagyon is szükségem van rá, hogy ilyen testem legyen. A szépséget az anyámtól örököltem.

Sötét bőrű és fekete hajú volt, az arcát festette, a teste pedig mindig tiszta és illatos volt. Mindennap megfürdött, és rögtön utána engem is lemosott a fürdővizében.

Ez borzasztóan tetszett nekem, de a pajtásaim azt mondogatták, hogy kurvaszagom van. A mi galileai falunkban szinte mindenki ismert bennünket, az anyámat és engem.

Az anyámat azért, mert jóban volt minden férfival, engem pedig azért, mert minden gyerekkel összeverekedtem: sohase volt a kedvemre, ha azt mondták, hogy az anyám lotyó. Még tízéves se voltam, amikor kénytelen voltam elhagyni anyámat.

Kidobott otthonról egy este, amikor nagyon sok tennivalója volt. Heródes egyik katonájával foglalatoskodott, aki gyorsan akart végezni, mert már majdnem lejárt az eltávozási engedélye. Két másik katona meg az ajtó előtt várakozott.

Nem tudom, hogy akkor mi történt velem. Addig a napig az anyám mestersége olyan volt a szememben, mint bármely más foglalkozás.

Nagyon jól tudtam, hogy mivel foglalkozik, de sikerült még saját magammal is elhitetnem, hogy fogalmam sincs róla: igyekeztem, hogy ne lássak semmit, ne tudjak semmiről. Sohase gondoltam arra, hogy milyen lehet az anyám meztelenül. De azon az estén egyszerre csak elfogott a féltékenység. Egy pillanat alatt megrohantak mindazok a gondolatok, amelyeket annyi időn át elhessegettem magamtól.

Mezítelenül láttam az anyámat. Láttam azokat a férfiakat, akik estéről estére megfordultak az ágyában. Emlékezetemben újból felhangzott a hangjuk, a gyönyör sóhajai és a csiklandós kacarászás, amivel anyám a simogatásaikra válaszolt. Először erős hogy néz ki a 3. fogyás lett úrrá rajtam, szinte fájt, mintha felfúvódtam volna, azután elvakított a düh és a szégyen.

A madárkám visszahullott a combjaim közé, rátámadtam a katonával hentergő anyámra, és rázúdítottam mindazokat a becsmérlő jelzőket, amiket csak ismertem. És ez nem volt kevés.

Uploaded by

Ő megpróbált nyugtatgatni, de nem sok szót vesztegetett rám, inkább a vendégével csacsogott: megsértődtem, kirohantam, és bevágtam magam mögött az ajtót. Az anyám a küszöbig szaladt utánam, rámkiáltott, hogy többé a színemet se lássa, és bezárta mögöttem az ajtót.

Nem mentem vissza soha többé: már gyerekkoromban is erős jellemű fickó voltam. Tizenöt év telt el azóta, és én nem láttam viszont se az anyámat, se az apámat.

Bátran lehetne mondani, hogy attól a perctől kezdve gyaloglással töltöttem az élelemét. Azon az estén kezdtem el, amikor az anyám elzavart otthonról: olyan hatalmas düh forrt a testemben, hogy egészen hajnalig gyalogoltam.

Kíváncsi tények

Lehet, hogy akkor fedeztem föl magamban az elhivatottságot a hosszú séták iránt. Ha valaki a szolgái kíséretében, gyaloghintóban indul útnak, akkor őt, természetesen, utazónak nevezik, míg nekem, aki egyedül rovom az utat, csavargó a nevem. Többször is végigjártam széltében-hosszában Galileát és Júdeát, Itúreát és Szamáriát, a gerezabeliek és az idumeaiak földjét, a Sínai-félszigettől a tündökletes föníciai városokig, Tiruszig és Szidonig.

Az utazás révén a gazdagok megtanulnak élni, én viszont azt tanultam meg, hogyan kell életben maradni. Azt, hogy miféle sorscsapások vagy milyen őrültség miatt zuhantam ilyen mélyre, nem akarom elmesélni.

Valamikor régen megesküdtem, hogy sohase fogok annyira lealacsonyodni, hogy dolgozzak, de most hajnaltól napestig verítékezem egy birtok vörös földjén; azelőtt nem volt más vagyonom, csak a szabadság, most pedig szolgája vagyok egy uraságnak, valakinek, aki ráadásul egy semmirekellő pap, Lévi törzsének zsoltárait kántáló semmittevő. Egyébként, már ami a gazdákat illeti, nem nagy a választék itt Emmauszban, vagy Júdea bármelyik más elveszítheti a zsírtekercseket, elveszítheti a zsírtekercseket ha úgy tetszik, egész Palesztinában.

• Comb karcsúsító 30 napos kihívás
• Fogyni oxfordshire
• Hogyan lehet fogyni 250 kilóval
• В нашей энциклопедии можно найти много подобных повествований, каждое из них содержит по крайней мере один предметный урок.
• A poptorták jóak a fogyáshoz

Itt vannak a rómaiak, a megszálló hadsereg tisztjei, a polgári tisztviselők és az üzletemberek. Jól fizetnek, és mivel megszokták, hogy rabszolgák sokasága szolgáljon nekik, nem dolgoztatják halálra az embert. Ezzel szemben azt hiszik, hogy joguk van megkorbácsoltatni a legkisebb mulasztásért még a szabad embereket is, nem beszélik a nyelvünket, és büdösek, bár meggyőződésük, hogy mi vagyunk a büdösek. Elveszítheti a zsírtekercseket itt vannak még a rómaiak talpnyalói.

Hamarosan a következő orvoslátogatás talán hasonlít a szabóműhely látogatására. És ahelyett, hogy először megmérné a nyomást, az orvos mérőszalaggal karolja fel magát, és megméri a beteg derekát. Ez egy merész feltételezés a legújabb kutatások eredményei miatt.

Heródes tetrarchától egészen a kereskedőkig és az adószedőkig: a rómaiak megtűrik őket azzal a feltétellel, hogy segítenek nekik Izráel népét még jobban megnyúzni. Rögtön utánuk következnek a Törvény urai és azok, akik Isten nevében nyomnak el minket, vagyis a papok, a doktorok és az írástudók. Végül következik a nép, vagyis a nincstelenek. A legnyomorultabb sorsa valamennyi szegény ember közt a csavargónak van, aki nem éri be azzal, hogy éhen pusztul a szülőfalujában, és nem átallja végighordozni a rongyait az utcákon.

Ha betér imádkozni egy templomba, elveszítheti a zsírtekercseket méregetik. A gazdagok elzavarják a palotájuk külső kapuja elől. És ami még súlyosabb, a római prokurátor meg a tetrarcha katonái azt tartják, hogy minden csavargó egyben rendbontó is. Két eset van, amikor nem szégyen a munka; ha valaki az életét menti meg általa, vagy pedig ha el akarja kerülni, hogy börtönbe csukják.

Ha a katonák a nyomodban vannak, nagy sietve munkába állsz, kérges tenyerű és sáros ülepű nincstelen lesz belőled, nemcsak egy időre, hanem örökre, és akkor békén hagynak. Meglapulsz, mint a tök a dinnyeföldön. Ráadásul még eszel is. No nem pukkadásig és nem a legfinomabb ételeket, de mégis szokást csinálhatsz belőle: mindennap eszel, és nem is egyszer.

Az alku szerint a gazdám a hatodik órában és napnyugtakor ad nekem egy tányér levest: vizet, amelyben hol egy kis zöldség, hol csicseriborsó vagy bab úszkál. De a földeken az ennivaló a fákról lóg le, vagy pedig ott rejtőzik a szalmában, elveszítheti a zsírtekercseket például a tyúktojás. Bolond lennék, ha időnként nem szakítanék le egy-egy fügét vagy egy fürt szőlőt, vagy ha titokban nem látogatnám meg a tyúkólat.

Document Information

Gyerekkoromban, mivel olyan sokat kellett éheznem, azt hittem, hogy már meg is tudok lenni evés nélkül. Napokon keresztül bírtam az éhezést, csak azt vettem magamhoz táplálékul, amit a próféták, amikor a sivatagban vezekeltek. Ahogy az Írás mondja, a próféták szöcskét ettek meg vadméhek mézét. A saját zsírjában megsütött szöcske vagy sáska íze az első alkalommal hányingert kelt. Aztán hozzászokik az ember.

Sajnos, szöcske rengeteg van, azonban a vadméhek mézét bizonyára mind megették a próféták és a vezeklők. Ahogy Barakuk mondja: aki az Úr birodalmát jövendöli, annak édes a nyelve, akár a lépes méz. Nyilvánvaló, hogy a próféták, amikor megtalálták a mézet, hatalmas lakomát csaptak, utána meg a dicsőségünkről jövendöltek.

Ezzel szemben, ha a szöcskét ették, utána mindenféle sorscsapást jövendöltek. A szöcskéktől engem mindig elfogott a viszketegség. Vakarództam, s a bordáimra feszülő bőröm úgy szólt, akár egy dob.

Nem jövendöltem, és nem is imádkoztam: magammal társalogtam, helyeseltem magamnak, és amikor már nagyon éhes voltam, csak vicsorogtam, akár egy farkas. Időnként meglátogattam a szérűskerteket és a baromfiudvarokat, de a háziállatok között kitört a riadalom. Jó okuk volt rá: ha lehetett, lecsaptam hogyan fogyhatok szuper gyorsan, pontosan úgy, mint egy farkas vagy egy róka; ha a körülmények nem elveszítheti a zsírtekercseket kedvezőek, fogyás bélbaktériumok az állatok túl nagyok voltak, elloptam az ételüket az etetőből.

Jártam a mezőket, soványan és ádázul, készen arra, hogy elegyem a makkot a disznók elől, a szénát a szamarak vagy a lovak elől. Felhabzsoltam a csirkék korpakásáját vagy kölesét, eloroztam a csontot a kutyáktól, a halmaradékot a macskáktól.

Pedig nem irigyeltem én a háziállatokat, Ők ehetnek, mert van gazdájuk, aki táplálja őket; magától értetődő, hogy én, aki nem akarok magamnak gazdát, éhezem.

Ha napközben nem találtam semmit, éjszaka loptam a kertekből. Ettetek már valaha, csak úgy marokra fogva, nyersen, két vagy három fej hagymát?

SP: fekve, lábak - a fitballon a sarok ne érintse a felületét. Emelje fel a medencét, és egyidejűleg tekerje fel a fitballot.

Nagyon finom. Legalábbis én nagyon szeretem, mert megtanultam, hogy az ember ne legyen finnyás. Egyetlenegyszer lettem rosszul attól, amit megettem: amikor megkóstoltam egy gyönyörű tortát, amit egy ablakpárkányon találtam. Legalábbis én azt hittem, hogy torta. De csalódtam, mert zsiradékból és szódából készült massza volt, amit mosáshoz használnak. Nem hánytam tőle, de tátogni kezdtem, akár egy hal, fuldokoltam, és valahányszor kinyitottam a számat, egy áttetsző buborék szállt ki belőlem, olyan gyönyörű volt, hogy szörnyen megijedtem.

Rendben van, persze hogy elveszítheti a zsírtekercseket volt benne elveszítheti a zsírtekercseket varázslat, de én ilyen buborékokat sohase láttam. Az elveszítheti a zsírtekercseket teszi teljessé a csodát, ahogy Barakuk mondja.

Éveken keresztül idéztem Barakuk prófétát, olyan mondásokat adtam a szájába, amelyek éppen kapóra jöttek nekem, míg végül egészen rászoktam Barakukra. A gazdám, Batuel, Hazaele-fia-Eliunak a fia ekkor két hibát követett el: rám emelte a botját, és ami még megalázóbb volt, rákényszerített, hogy valljam be az igazságot: Barakuk sohase létezett. A nevét én raktam össze, teljes tisztelettel, Baruk és Habakuk próféták nevéből, a mondásai viszont egyenesen az agyamból pattannak ki. Abban a pillanatban elhatároztam, hogy életmódot változtatok, és visszavonultam, közben bosszút forraltam.

Van egy nagy előnyöm Batuellel szemben: neki sok a vesztenivalója, nekem semmi.

Sőt alig várom az órát, amikor elhagyhatom azt, amit az ő házában a magaménak mondhatok: munka és fáradtság, görnyedt hát, kérges tenyér és orrfacsaró bűz. Batuel reggel fölkel, elvégzi a elveszítheti a zsírtekercseket mosakodást, én pedig már jó ideje kinn izzadok a földeken, Zaulét, a elveszítheti a zsírtekercseket tevét ösztökélem, amely imbolyogva húzza a szikomorfából készült ekét. Batuel akkor érkezik meg a szamara hátán Jeruzsálembe, és lép be elveszítheti a zsírtekercseket templomba, amikor már magasan jár a nap a ház és a birtok félúton van Emmausz és a város közöttnekem, pedig addigra már volt időm rá, hogy ezerszer is megbánjam, amiért odahagytam a naplopó életét a földtúró életéért.

Eljön az este, én kimerülten vonszolom magam az istálló felé, ahol még le kell csutakolnom, és el kell látnom a szamarat, mert közben a gazda már hazaért a városból.

És nem üres kézzel: neki is jutott egynéhány garas az alamizsnákból és a tizedekből vagy egy negyed bárány az áldozati oltárról: itt, ebben a házban, ahol én füveken élek, rengeteg húst esznek: Batuel, a felesége, Rákhel, két szegény rokon meg egy vénséges cseléd, vallásos hevülettel tömi magát. Miután elégették a belső részeket, amelyeknek illata kedves az Úrnak, a bárány vagy a kecskegida húsát el kell temetni: a papok bendője a legmegfelelőbb sírgödör.

Mészárosok és nagybélűek ők, de csupa áhítatból. Én éjszaka az istállóban alszom, Zaulé mellett. A nőstény teve melegít, akár egy feleség.

De van valami, ami egy-két percig még nem engedi, hogy holtfáradtan a munkától lehunyjam a szemem, és ez a valami az, hogy Rákhelre gondolok, akivel Batuel megosztja az ágyát. Ez az asszony olyan, mint a vaj, vagy mint a kemencéből kikerülő kenyér. Ha őt látom, mindkét étvágy egyszerre támad fel bennem: a gyomromé meg az a másik. Rákhel fehér bőrű, gömbölyded és fiatal. A sötét bőrű és szikkadt Batuel ékszerekkel és gyolcsokkal halmozza el, hogy azokban pompázzon az ünnepeken, de én gyanítom, hogy azt viszont nem adja meg neki, ami megilletné.

A lévita nagyon szigorúan betartja a Törvényt, ami mindent szabályoz, még azt is, hogy a férj és a feleség között hogyan és hányszor essék meg a dolog. Ha valaki ismeri és betartja a Tórát meg a Talmudot, igazán csekély számú kamatyolás jut neki osztályrészül.